Zenetábor, 1. hét, 7. nap (vasárnap)
Vasárnap reggel bejött az egyik tanítónő és mondta, hogy aki keresztény és jár templomba, az most is elmehet, hisz itt is van reggel 7: 30-kor és délelőtt 11:00-kor ☺. Gondoltam megyek én is, ha már lehetőség nyílik rá . Felkaptam a különleges alkalmakra való ruhàmat, megfésülködtem, és már vettem is a cipőm. Nagy meglepetésemre Wilky is készülődött...
- Hova, hova?
- Temlpomba. És te?
- Ugyanoda. Megvársz?
- Aha.
A templom felé Wilky egyre jobban közeledett, és amikor már a felső karunk épphogy megérintette egymást, megfogta lágyan a kezemet ☺. Furcsa érzés fogott el. Tetszik ő nekem? Olyan idegen, de eközben olyan közeli. Nem is tudom... Tán hülyeséget csinálok, tán most csinálom a legjobb dolgot, ami történhet velem.
A lényeg, hogy nem a hülyeségekkel teli fejemre hallgattam, hanem a marha nagy szivemre, és megszorítottam a kezét. Mélyen a szemébe néztem, és csak mosolyogtam. De nem a számmal, hanem a szememmel.
A templomban csak arra tudtam gondolni, hogy lehet hogy ő a nagy Ő. Majd még írok.
