Zenetábor 1. hét, hétfő
Másnap reggel 7:30-kor már a táborban voltam. A táborvezetők már ott várták a megérkező táborlakókat, de rajtam kívül még csak két lány érkezett. Az egyik világosszőke, göndör hajú lány volt, a másik pedig gesztenyebarna, hullámos hajú lány. Én voltam a kakukktojás, hisz a sötétbarna hajam szög egyenes volt, egy tincs sem volt hullámos. De úgy látszott, hogy nekik bejön ez a stílus is.
- Tök jó a hajad- dicsért meg a szőke lány.- Vasalod?
- Köszi. Nem, dehogy vasalom! Nekem ilyen a hajam.
- Beszarás- szólalt meg a barna hajú.- Bocsi, nem akartam... Kicsúszott. Nagyon szuper a hajad.
- Semmi. Köszi, de én olyanra vágyok, mint nektek van.
- Ilyenre vágysz? Ezt napi hatszor ki kell kefélni, nehogy összekócolódjon.
Ezzel be is fejeződött a beszélgetés. Sokáig meg se szólaltunk, csak ültünk némán, addig ameddig meg nem szólaltam.
- Amúgy Alice vagyok.
- Cinthi (Szinti)- szólalt meg a barna csaj.
- Love vagyok- mondta a szőke.
- Love? Love, mint a szerelem?
- Igen... Love, mint a szerelem.
- Ó, így már értem.
Ekkor szólt az egyik táborvezető (Miller), hogy válasszunk szobát. Közösen kiválasztottunk egy luxusszobát, ami úgy az épület közepén volt.
A szoba nagyon szép volt! Volt benne öt ágy, messze egymástól (a nagyon tág szobában). Nagy fürdőszoba, nappali, minden ami kell. Kicsit vártunk, aztán egyszer csak benyitott két srácc.
- Hello! Hát ti? Ez nem a mi szobánk?
- De, csak ez volt most az utolsó olyan szoba, ahol két embernek is hely van. Mi meg el nem válunk!
- Ahá. Akkor hello új szobatársak... A nevem Cinthi- mutatkozott be.- Az ott Love...
- Hello- szólt közbe.
- És az ott Alice.
- Sziasztok.
- Az én nevem Wilky, ő meg Rob.
- Császtok- köszönt Rob.
Mindkét srác helyes volt, de nekem Wilky jobban tetszett. Olyan jól nézett ki ☺
Egy két óra múlva Miller bejelentette, hogy a szobatársak egy bandában játszanak, és hogy nyolcadik hét szerdáján 7 banda fog tőlünk játszani a rajztáborosoknak (30 gyerek 7 öttagú banda).
Este megvacsiztunk, és lefeküdtünk aludni... Majd még jelentkezem.
