Zenetábor 1. hét, második nap (kedd)
Reggel én keltem elsőnek a szobánkon. Mivel a lányokat és a fiúkat egy hosszú, sötét függöny választja el, kicsit átkukucskáltam a függöny túloldalára. Wilky fülhallgatóval a fülében ült az ágyon és Rob pedig a telefonjával a földön feküdt (?). Aztán véletlenül ráléptem egy dobverőre, ami marhára nagy zajt csapott. Wilky el kezdett ébredezni, én meg ahelyett, hogy halkan kisurrantam volna, mindenen átgázolva szaladtam vissza a függöny másik felére, és beleugrottam az ágyamba.
Próbáltam úgy csinálni, mint aki alszik, de a futástól el kezdtem lihegni, amitől rá lehetett jönni, hogy nem is alszom. Wilky átjött a mi felünkre, és furcsán rámnézett. Egy darabig nézett, aztán kiment a mini konyhába. Marha nagy csörgés, zörgés, aztán egy kis idő múlva egy nagy fazékkal a kezében jött ki, és csak evett. Én úgy csináltam, mint aki most kel fel. Wilky köszönt, aztán megkérdezte, hogy kérek-e virslis tésztát (?)
- Te csináltad?
- Bizony.
- Finom?
- Az!
- Megkóstolhatom?
- Aha.
Felállt, odajött hozzám, leült az ágyamra és egy jó nagy kanállal nyújtott a virslis tésztából. Megkóstoltam, és csodák csodájára nagyon jó volt!
- Hmmm! Ez nagyon jó.
- Köszi... Amúgy te nem hallottál semmi zörgést?
- Mikor?- tetettem magamat.
- Nem rég... Én arra keltem.
- Nem- kamuztam.
- Mindegy. Amúgy hogy is hívják a barátnőidet Alice?
- Az ott Cinthi, ő meg Love.
- Aha.
Ez fura... Az én nevem miért jegyezte meg, a többiekét meg nem? Ez túl fura! Tetszhetek én neki egyátalán? Vagy ez csak egy furcsa ördöngősen szerelmes elmélet? És miért kérdezgetek magamtól? Érdekes... Felettébb érdekes! (Bocsi, de HP rajongó vagyok)
Délután ki kellett választanunk a banda nevét. Nagy nehezen, de kiötlöttük ezt: Musician Band!
Majd később! ☺
