Zenetábor, 2. hét, 2. nap (kedd)
Miközben elszaladtam, rájötem, hogy elmúlt éjfél. Az óra lassan vándorolt, míg az eső szakadt. A fa alatt ülve gondolkoztam, hogy most mi lesz. Fájdalmasan ültem ott egymagam, és csak Ő járt a fejemben... Mi van ha ezzel és mindenkorra vége? Ha többet nem megyek vissza és nem látom őket? Vagy ha visszamegyek, de ők nem akarnak látni. Nehéz a döntés. A sötét utcákat pásztáztam nagy szemeimmel, mikor hatalmas csörgést hallottam. Egy nagy fekete farkaskutya szaladt felém, úgy mint az őrült. Elkezdett ugatni, és vicsorítani, amitől kissé megilyedtem. Fel akartam mászni a fára, de elkapta a papucsomat. Kissé félve, de elengedtem a bal kezemmel az egyik ágat, és levettem a cipőmet. Gyorsan feljebb léptem, biztos ami biztos. A kutya elszaladt a cipőmmel együtt, és meg ottmaradtam egy fél pár strandpapuccsal, és egy krumpliorral. Le szerettem volna mászni a fáról, de nem mertem, mert féltem, hogy elcsúszom. Azért mégis rászántam magam, és ezerrel kapaszkodva jöttem le. Vártam egy kicsit, és utána leültem a padra.
Az ágak recsegtek, míg a szél esze veszettül süvített. Hangos motorzúgást lehetett hallani a távolból, de én nem is figyeltem rá. A zúgás egyre erősebb, és erősebb lett. Hátranéztem, és egy audit láttam bekanyarodni. Gőzerővel hajtott felém. Leállt előttem, és egy személy szállt ki. Az a személy nem volt más, mint Wilky.
- Te meg mi a francot csinálsz itt?
- Közöd?- mondtam a legfrappánsabb dolgot, ami az eszembe jutott.
- Gyere vissza.
- Nem.
- De!
- Jólvan, te akartad!
Elkezdett menni az autó felé- ami mellesleg az övé-, de megfordult. Elkezdett szaladni felém. Én is felálltam, és szaladtam. Megcsúsztam, és a karjaiba estem.
- Sajnálom.
- Ha megbántasz...
- Nem foglak... én...
- Vigyél haza.
Ekkor felkapott, és visszavitt a kocsihoz. Szorosan fogta a kezemet, és nem szólva semmit mentünk is vissza.
Az ágak recsegtek, míg a szél esze veszettül süvített. Hangos motorzúgást lehetett hallani a távolból, de én nem is figyeltem rá. A zúgás egyre erősebb, és erősebb lett. Hátranéztem, és egy audit láttam bekanyarodni. Gőzerővel hajtott felém. Leállt előttem, és egy személy szállt ki. Az a személy nem volt más, mint Wilky.
- Te meg mi a francot csinálsz itt?
- Közöd?- mondtam a legfrappánsabb dolgot, ami az eszembe jutott.
- Gyere vissza.
- Nem.
- De!
- Jólvan, te akartad!
Elkezdett menni az autó felé- ami mellesleg az övé-, de megfordult. Elkezdett szaladni felém. Én is felálltam, és szaladtam. Megcsúsztam, és a karjaiba estem.
- Sajnálom.
- Ha megbántasz...
- Nem foglak... én...
- Vigyél haza.
Ekkor felkapott, és visszavitt a kocsihoz. Szorosan fogta a kezemet, és nem szólva semmit mentünk is vissza.
